Addig, amíg a tömény italokat – ahogyan minden mást is – szeret a mai társadalom egységesíteni, standardizálni, addig bizony a pálinkabarátoknak nehéz dolguk van. Ugyanis minden pálinka teljesen egyedi. Megvannak a maga fajtajellegzetességei, amiket a jó pálinkának hordoznia kell, de ezen túl minden lefőzött tétel sajátosan más. Vegyük csak szemügyre a pálinka elkészülésének folyamatát ebből a szempontból. A gyümölcs már eleve meghatározó, nézzük például a kajszi pálinkát. A kajszi lehet Bergeron, Ceglédi óriás, Magyar, Budapest, Gönci magyar, Pannónia kajszi, Aurora, Kyoto, stb. Melyikből mennyi került a cefrébe, esetleg sikerült csak egyféléből készíteni a cefrét? A cefrekészítés előtt kulcsfontosságú, hogy hány fokon, milyen hosszan érik, mennyi napsütés érte a gyümölcsöt, mennyire érett a gyümölcs, milyen csapadékos volt az adott év, reggel vagy este szedték? A cefre simán erjedt, vagy voltak erjedési problémák? Használtak-e a cefrekészítéshez fajélesztőt vagy pektinbontót, és ha igen, akkor milyet. A lefőzésnél milyen berendezést használtak, hagyományos kisüstit, aromatornyost, vagy esetleg mindkettőt? A lefőző szakember hogy ítélte meg a középpárlat mennyiségét, mikor választotta le az elő- és utópárlatot? Hogyan, hány lépésben hígították a kész pálinkát? Hogy csak a legfőbb különbségeket emeljük ki. Vagyis nincs két egyforma pálinka, ugyanarról a fáról sem két egymást követő évben. Érdemes ezért kóstolgatni, tanulni, hogy milyen ízek fordulnak elő, milyen a saját ízlésünk? Az agy ugyanis elraktározza azokat az íz mintákat, amiket egyszer már megismert. Így tud mindenki egyre gazdagabb pálinka íz lexikonra szert tenni a saját fejében.
